Kint havazik.
Az állatka fázik.
Ezért építek menedéket,
Ti meg a bundát felvegyétek!

Bent a kandallóban tűz ég
És azt meséltük ,hogy mi volt rég.
Egyszercsak anya betoppan,
s teával a kezében a tűz elé lehuppan.

Nemsokára eláll a hó,
és a hidegtől befagyott a tó.
Tehát a korcsolyám megfogom,
és a havat lovagolom.

Szeptemberben megszólal a csengő,
amely jelzi a tanév kezdetét.
Ilyenkor dogák tömkelege vár,
és szomorúan vesszük észre,hogy elmúlt a nyár.

Ez az évszak mégis sok szépséget rejt,
melyet a természetben találod.
A fák levelei színesek,
a földek meg vizesek.

Bár ez az évszak szép,
Egyre több a csapadék.
Ahogy közeledünk a télhez,
annál inkább hűvös az idő.

Nyáron az idő szép
Falamon róla sok kép.
Télen mikor ránézek,
Emlékeket idézek.

A diák ekkor szabad,
és az eső sem szakad.
Ekkor kint sok a bogár,
a versenyeken meg fut az agár.

Ez az évszak nagyon meleg
Ezért sok ember a napon fetreng.
Ilyenkor a strandok megtelnek,
Termálba a jegyek elkelnek.

Ebben a melegben a fagyi jól esik,
A családok meg a kirándulási prospektust lesik.
Van,hogy ekkor kerekedik vita,
Szülők között ezt megoldja Zita.

Ezt a hónapot sokan szeretik,
Az állatkerti simogatóban a nyuszikat etetik.
Ilyenkor mindenki nyaral,
S sok hülye a kocsijával faral.

Mikor a város zaja lehallkult,
A lámpa fénye elfakult.
Az égen megjelennek a csillagok,
s ilyenkor előjönnek a csavargók.

Szombatonként az élet csak most kezdődik,
Tiniktől a diszkó megtelik.
Otthon a szülő porontyaiért aggódik,
Pedig őket az őrök védelmezik.

Hétköznap az élet ismét sivár,
Ilyenkor kint csak csend vár.
Maximum a tücsök muzsikál,
Fényt a szentjánosbogár szolgál.

Virágba borulnak a fák,
Előbújik rejtekéből a rák.
A madarak csicseregnek,
A hóemberek pityeregnek.

Elmúlt a tél,
Végre jő a meleg szél.
Búcsút mondunk a meleg ruhánknak,
Köszönetet ejtünk az anyáknak.

lyenkor az illat jó,
Elolvadt a sok hó.
Az emberek kivirulnak,
A gólyák bevonulnak.